Két évvel ezelőtt, amikor a Maroon 5 debütáló, Songs About Jane című nagylemeze megjelent az Egyesült Államokban, a popmatters.com kulturális portál újságírója nem jósolt nagy jövőt a New York-i bandának. A kritikus szerint az Adam Levine vezette csapat csak egy rossz Jamiroquai utánzat, ami nem fog túl sok játszási időt kapni sem a rádiókban, sem a zenecsatornákon. 2004-et írunk, és a This Love című dal az európai toplisták (beleértve a Jáksó Hot 20-at és Viva Chartshow-t) élvonalába küzdötte fel magát. A Maroon 5 európai sikereire utólag Amerika is felfigyelt: a Rolling Stone a közelmúltban készített róluk riportot. A Songs About Jane dalai annyiban valóban emlékeztetnek Jay Kay szerzeményeire, hogy rendkívül dallamosak és nagyon jól lehet rájuk táncolni. A Maroon 5 azonban nem az acidjazz irányába, sokkal inkább a klasszikus funkrock alapokhoz húz, vagy ahogy a Rolling Stone szerzője fogalmaz: „a Stevie Wonder nyomdokain haladó fehérfunk”. Pár évvel korábban Thicke is hasonló muzsikával próbálta meghódítani a hallgatókat, de a Beautiful World túl eklektikus volt ahhoz, hogy meggyőző erejű legyen. A Songs About Jane titka abban rejlik, hogy a tipikus New York-i klubzenét kiragadja a maga közegéből, és a kereskedelmi adók számár is emészthetővé teszi. A már ismert Harder To Breathe és This Love mellett a She Will Be Loved jó esélyekkel indul a nyári slágerek között. Kérdéses, meddig tart a Maroon 5 tündöklése, de a csapat mindenképp színt hozott az európai zenei életbe. (a cikk írója:Sós Levente,2004.jún.11)